Balázs Péter – Kaizer Gabriella: Időutazás a transzferár nyilvántartások világában

A hazai transzferár dokumentációs kötelezettség Európa talán legszigorúbb, legnagyobb bírsággal fenyegető szabály rendszere. A bevezetés óta többször módosított dokumentációs szabályok pedig még bonyolultabbá teszik a megfelelést, a helyes dokumentáció elkészítését. Hiszen, az hogy a mai szabályok szerint egy az adott évben nettó 50 millió forintos összeghatár alatti ügyletet már nem kell dokumentálni, nem jelenti azt, hogy a korábbi évek hiányzó transzferár dokumentációjáért az adóhatóság ne szabhatna ki akár ügyletenként és évenként 2 millió forint mulasztási bírságot.

Nézzünk hát egy gyakorlati példát, erre az összetett és sokat változó szabály rendszerre.



Bizony, pl egy 2008-ban kötött szerződést, melyben az ügyletérték évi nettó 20 millió forint és a mai napig érvényben van, a következő típusú transzferár dokumentációval kell lefedni (feltételezzük, hogy a vállalkozás naptári éves adózó):

• 2008-ban teljes transzferár dokumentációt kell készíteni (határozatlan időbeli hatályú szerződés esetében nettó 50 millió forint alatt sem lehet egyszerűsített nyilvántartást készíteni);
• 2009-ben egyszerűsített dokumentációt (a kumulált ügyletérték nettó 50 millió forint alatti);
• 2011-2012 között teljes transzferár dokumentációt (a kumulált ügyletérték nettó 50 millió forint feletti);
• 2013-tól már nem kell transzferár dokumentációt készíteni (adóévi ügyletérték nettó 50 millió forint alatti), habár egy írásos feljegyzés készítése javasolt a nyilvántartás készítési kötelezettség hiányáról, indokolással.

Ráadásul a transzferár nyilvántartás 2008-ban még csak magyar nyelven fogadható el, idegen nyelvű dokumentáció először 2009-ben készíthető. Az ún. EU Master File koncepció, azaz a közös dokumentációkészítés lehetősége pedig 2010-től adott a magyar szabályozás szerint, melynek választását a társasági adóbevallásban jelölni kell.

A dokumentáció készítés szabályainak változását a mellékelt ábra mutatja be.