Jancsa-Pék Judit: Hol a határ az adóoptimalizáció és a káros adóelkerülés között?

Hol a határ az üzleti és gazdasági szempontból helyes adóoptimalizáció és a káros adóelkerülés között, melynek megelőzésére az egyes nemzetek mellett a nemzetközi szervezetek (OECD, EU) is egyre határozottabban törekszenek. E kérdésnek a ciprusi események miatt is nagy aktualitása van, hiszen ez a napokban is sokat tárgyalt pénzpiaci hatások mellett gyökereit és következményeit tekintve is adózási kérdés. A ciprusi betétek megadóztatásának uniós szándéka mögött ugyanis az agresszív adócsökkentést támogató adórendszer elleni fellépés indoka sejthető.

A ciprusi helyzet – annak adózási vonatkozásait szemlélve – hosszú folyamat végeredménye, melynek kezdete a ’90-es évek közepére nyúlik vissza. A világ vezető államai – a G7-ek – ekkor kérték fel az OECD-t a káros adóverseny elleni intézkedések kidolgozására. Azóta az államok közötti információcsere és az adóhatóságok nemzetközi együttműködése rengeteget fejlődött, mára már a vállalkozások számára is kézzelfogható szintet elérve. Tapasztalataink szerint jelenleg a hazai adóellenőrzések jelentős hányada indul külföldi adóhatósági megkeresésre.

Az amerikai, svájci vagy a közelmúlt ciprusi eseményei is e küzdelem, az agresszív adótervezés elleni harc eredményei. Gondoljunk csak az USA által bevezetésre kerülő ún. FATCA szabályokra, melyeket élesben 2014-től fognak alkalmazni. Az amerikai állam egy olyan információs hálózatot fejlesztett ki, amely az állampolgárok külföldi befektetéseiről szolgál adatokkal. Ez meggátolja a jövedelem eltitkolását, és így többlet adóbevételhez juttatja a költségvetést.

Az érem másik oldala Svájc, amely a bank- és adótitok sérthetetlenségére épülő gazdasági rendszerét azáltal próbálja védelmezni, hogy az információ kiadása helyett forrásadó levonással kompenzálja a névtelenségbe burkolózó számlatulajdonosok államait. A ciprusi események pedig újabb példával szolgálnak az agresszív adótervezést támogató rendszerek elleni nemzetközi nyomásgyakorlásnak.

2014-ben várhatóan újabb elemekkel bővül majd a káros adóstratégiák elleni küzdelem. Az EU-ban kiszélesedik az államok közötti automatikus információcsere, amely jelenleg az áfa és a megtakarítások területére terjed ki, azonban jövőre már a munkaviszonyból, biztosításból, ingatlaneladásból származó jövedelmekre, a vezető tisztségviselők díjazására és a nyugdíjakra is vonatkozik majd. 2017-től pedig a tervek szerint kiterjed majd az osztalékra, a tőkenyereségre és a jogdíjra is.

Összefoglalva egy-egy állam különféle adókedvezményei, adórendszerébe rejtett ösztönzők jók arra, hogy vállalkozásokat vonzzanak egy országba, és fellendítsék a gazdaságát, viszont ha csak fiktív ügyleteket takarnak, akkor helyes a fellépés ellenük.

Ebben a vonatkozásban elmondható, hogy Magyarország adórendszere versenyképes. Az 500 millió forintig érvényes 10%-os társasági adókulcs nemzetközi viszonylatban is nagyon alacsony, amelyet tovább támogat a társasági adózásban rejlő kedvezmények sorozata. Ezek önmagukban és kombinálva is jelentős mozgásteret nyújtanak a tényeken alapuló, valós tevékenységgel összefüggő, megalapozott adóoptimalizálásra. Mindezek mellett a munkát terhelő adók és járulékok csökkentése, célzott kedvezményrendszere is erősíti a hazai adórendszer versenyképességét. Amennyiben a kiszámíthatatlan, nehezen értelmezhető elemeket, a különadókat sikerülne csökkenteni, hazánk vonzó alternatíva lenne a valóságos gazdasági tevékenységeket végző nemzetközi vállalkozások számára.