Hol a határ az
üzleti és gazdasági szempontból helyes adóoptimalizáció és a káros adóelkerülés
között, melynek megelőzésére az egyes nemzetek mellett a nemzetközi szervezetek
(OECD, EU) is egyre határozottabban törekszenek. E kérdésnek a ciprusi események
miatt is nagy aktualitása van, hiszen ez a napokban is sokat tárgyalt pénzpiaci
hatások mellett gyökereit és következményeit tekintve is adózási kérdés. A
ciprusi betétek megadóztatásának uniós szándéka mögött ugyanis az agresszív
adócsökkentést támogató adórendszer elleni fellépés indoka sejthető.
A ciprusi
helyzet – annak adózási vonatkozásait szemlélve – hosszú folyamat végeredménye,
melynek kezdete a ’90-es évek közepére nyúlik vissza. A világ vezető államai – a
G7-ek – ekkor kérték fel az OECD-t a káros adóverseny elleni intézkedések
kidolgozására. Azóta az államok közötti információcsere és az adóhatóságok
nemzetközi együttműködése rengeteget fejlődött, mára már a vállalkozások
számára is kézzelfogható szintet elérve. Tapasztalataink szerint jelenleg a
hazai adóellenőrzések jelentős hányada indul külföldi adóhatósági megkeresésre.
Az amerikai,
svájci vagy a közelmúlt ciprusi eseményei is e küzdelem, az agresszív
adótervezés elleni harc eredményei. Gondoljunk csak az USA által bevezetésre
kerülő ún. FATCA szabályokra, melyeket élesben 2014-től fognak alkalmazni. Az
amerikai állam egy olyan információs hálózatot fejlesztett ki, amely az
állampolgárok külföldi befektetéseiről szolgál adatokkal. Ez meggátolja a
jövedelem eltitkolását, és így többlet adóbevételhez juttatja a költségvetést.
Az érem másik
oldala Svájc, amely a bank- és adótitok sérthetetlenségére épülő gazdasági
rendszerét azáltal próbálja védelmezni, hogy az információ kiadása helyett
forrásadó levonással kompenzálja a névtelenségbe burkolózó számlatulajdonosok
államait. A ciprusi események pedig újabb példával szolgálnak az agresszív
adótervezést támogató rendszerek elleni nemzetközi nyomásgyakorlásnak.
2014-ben
várhatóan újabb elemekkel bővül majd a káros adóstratégiák elleni küzdelem. Az
EU-ban kiszélesedik az államok közötti automatikus információcsere, amely jelenleg
az áfa és a megtakarítások területére terjed ki, azonban jövőre már a
munkaviszonyból, biztosításból, ingatlaneladásból származó jövedelmekre, a
vezető tisztségviselők díjazására és a nyugdíjakra is vonatkozik majd. 2017-től
pedig a tervek szerint kiterjed majd az osztalékra, a tőkenyereségre és a
jogdíjra is.
Összefoglalva egy-egy
állam különféle adókedvezményei, adórendszerébe rejtett ösztönzők jók arra,
hogy vállalkozásokat vonzzanak egy országba, és fellendítsék a gazdaságát,
viszont ha csak fiktív ügyleteket takarnak, akkor helyes a fellépés ellenük.
Ebben a
vonatkozásban elmondható, hogy Magyarország adórendszere versenyképes. Az 500
millió forintig érvényes 10%-os társasági adókulcs nemzetközi viszonylatban is
nagyon alacsony, amelyet tovább támogat a társasági adózásban rejlő
kedvezmények sorozata. Ezek önmagukban és kombinálva is jelentős mozgásteret
nyújtanak a tényeken alapuló, valós tevékenységgel összefüggő, megalapozott
adóoptimalizálásra. Mindezek mellett a munkát terhelő adók és járulékok
csökkentése, célzott kedvezményrendszere is erősíti a hazai adórendszer
versenyképességét. Amennyiben a kiszámíthatatlan, nehezen értelmezhető
elemeket, a különadókat sikerülne csökkenteni, hazánk vonzó alternatíva lenne a
valóságos gazdasági tevékenységeket végző nemzetközi vállalkozások számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.